Úgy gondoltam, csinálok egy blogot.
Van egy-két olyan téma, gondolat, melyeket vagy itt, vagy a Facebookon mesélnék el – s mivel nem vagyok a Faceboookon… marad a blog. Talán így felgyorsul a kommunikáció (tudom, kitölteni az üzenetküldő űrlapot ölég nehéz feladat…)
És el is érkeztünk az első olyan dologhoz, amit meg szeretnék osztani veletek.
Pár hete jött egy kérés (igazából 4 nóta) egy kis, Duna melletti településről, Szalkszentmártonról. Az ottani nyugalmazott énektanár, Takács Róbert gyűjtött össze népdalokat, amit a helyi iskola kórusa (Martinus kórus, vezetőjük: Törökné Novadovszki Nelli) meg is tanult. Ehhez kértek kíséreteket.
Miután megírtam a kíséreteket, a karvezető hölgy elkérte a postacímemet, mondván, csináltak ezekből a dalokból egy kiadványt, amihez a gyerekek rajzoltak képeket, és hálájuk jeléül elküldenék… Megadtam.
Tegnap érkezett a boríték. Amikor kibontottam, nem csak az – egyébként csodálatos – kiadványt találtam benne, hanem két általam írt kottát is, melyek gyönyörűen ki voltak színezve.
Drága Fanni és Dorottya! Nagyon köszönöm! Elég nehéz lesz a következő kottákat ilyen gyönyörűre szerkesztenem… 🙂
